ELŐSZÓ
Előszó
Ezzel a második könyvemmel folytatom a II. világháború és az azt követő évek postatörténetét feldolgozó munkát.
Miért pont a cenzúra ennek a könyvnek a témája?
Előző könyvemben felvázoltam már a magyar cenzúra világát, de terjedelmi okok miatt éppen csak a bemutatásig jutottam el. Ugyanakkor a téma megér egy nagyobb terjedelmű és részletesebb feldolgozást. Mondanom sem kell, ilyen terjedelemben és mélységben az elmúlt hetven év alatt senki sem dolgozta fel ezt a témát. Kisebb cikkek megjelentek, de – mint az irodalomjegyzékben is látható – ezek száma igen csekély. Németországban már a sokadik könyvet adják ki a német II. világháborús cenzúrával kapcsolatban, a legutolsót a 2008. évben. Ez HORST LANDSMANN úr összeállításában jelent meg, 450 oldalon A4-es méretben. A könyv megjelenése óta már a tizenegyedik kiegészítés jelent meg hozzá.
Könyvem megírásához a másik ösztönzés az egyik gyűjtőtárstól érkezett. A tábori posta küldemények PEKIR cenzúrájával kapcsolatban a gyűjtőtárs a cenzortisztek számbélyegzőit szerette volna összegyűjteni, ehhez kérte segítségemet. Átnézve gyűjteményem, ért a meglepetés, hogy milyen kevés küldeményen található PEKIR cenzúrajel. Majd a civil küldeményeket átnézve szintén kevés számú küldeményen találkoztam magyar cenzúrajelekkel, ugyanakkor német cenzúrajelek szinte mindegyik küldeményen szerepelnek.
Ez késztetett arra, hogy jobban utánanézzek a korszak magyar cenzúrájának. Az „utánanézésből” született ez a könyv.
Könyvemet két jól elkülöníthető részre osztottam: a háború alatti és utáni nyílt cenzúrára. Ez korszakban, időben és a cenzúrázás jelölésében is jól elkülöníthető, igaz, időben kicsit átfedik egymást.
Jogosan kérdezhetik, hogy akkor miért nem két könyv született ebből a két különálló cenzúraidőszakból. Az ok gyakorlati és prózai. Szerintem annak ellenére, hogy jól elkülöníthető a két cenzúraidőszak, szorosan összefüggenek egymással. A prózai ok, hogy a háború utáni nyílt cenzúra jelölése lényegesen szerényebb, így egy önálló kötetet nem töltött volna meg. A praktikum viszont azt sugallja, hogy a gyűjtőknek egyszerűbb, ha egy kötetben találják meg ennek a korszaknak a nyílt cenzúrájával kapcsolatos összes tudnivalót.
Úttörő munkáról lévén szó, kisebb-nagyobb hibák, értékelési aránytalanságok előfordulhatnak a könyvben.
Bármennyire is igyekeztem, az összes cenzúrajelet és bélyegzőlenyomatot képtelenség volt összegyűjtenem, ezért biztos, hogy lesz olyan cenzúrajel és bélyegzőlenyomat, amely nem szerepel könyvben. Akinek a gyűjteményében ilyen küldemény van, kérem, ossza meg velem a
feldposthungary@yahoo.com
e-mail címen, hogy közkincsé tudjam tenni a
www.taboriposta.hu
honlapon, kiegészítve és pontosítva ezzel a könyvet.
Budapest, 2014. 07. 28.