ELŐSZÓ

Mikor 2007-ben megírtam a Haditudósító folyóirat számára a négy részben leközölt “A Tábori Posta története Magyarországon 1918 – 1945” című cikkemet, ráébredtem, milyen kevés szakirodalom áll rendelkezésre a témával kapcsolatba, és az a kevés is tele van hibákkal és félreértésekkel. A cikk miatt igyekeztem összeszedni az összes fellelhető irodalmat. Ennek ellenére van nagyon sok téma, amellyel senki sem foglalkozott, vagy csak egy kis nyúlfarknyi cikk jelent meg valahol, közel sem a teljességre törekedve. Éppen ezért abban a cikkben elkövettem néhány hibát, amit most, ebben a könyvben igyekszem korrigálni. Az elmúlt több mint hatvan év sem volt elég ahhoz, hogy ezt a témát valaki kimerítően feldolgozza. Ezzel szemben a német II. világháborús tábori postáról már több kötetnyi, a témát részletesen feldolgozó munka áll rendelkezésre.
A korabeli dokumentumok is nagyon hiányosak, hiszen 1945-ben, mikor a Posta vezérigazgatóság épületét kiürítették, az ott működő Katonai Ügyosztály teljes iratanyagát, irattárát elégették, megsemmisítették.
A Magyar Királyi Honvéd Vezérkar főnökének 7. osztálya foglalkozott a tábori postaszolgálattal. Az ügyosztály iratanyagából 0,04 iratfolyóméter maradt meg. Ez négy centiméter! Sajnos, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum levéltárvezetője ebbe a négy centiméternyi anyagba nem engedett számomra betekintést.
Az elmúlt időszak postatörténeti tanulmányai és dolgozatai nem foglalkoztak ezzel a témával. Igaz, a szocializmus éveiben a filatéliának ez a területe nem számított szalonképesnek, politikai nyomásra agyonhallgatták. Maradt inkább a Tanácsköztársaság és az I. világháború tábori postája a kutatóknak és az érdeklődőknek. A II. világháború tábori postája megmaradt mostohagyermeknek. Aki valamennyire jártas volt a kérdésben, igyekezett csendben maradni, mivel nem osztogattak az ebbéli tudásért elismerést. A családok ezen küldeményeiktől, mint terhes bizonyítéktól, megpróbáltak még időben megszabadulni. Nem volt abban az időben éppen érdem, ha valakiről kiderült, hogy fegyverrel harcolt a dicső Szovjetunió ellen. Ezért a családok a küldeményeket megsemmisítették vagy eldugták olyan helyekre, ahol a papír sérült, vizet kapott, penészesedett vagy az egerek rágták szét. Az idő nagyon mostohán bánt a levelekkel, lapokkal, ugyanakkor a terület részletes feldolgozása is váratott magára.
Még múzeumainkban (Bélyegmúzeum, Postamúzeum) sem található számottevő tárgyi és egyéb emlék a korszak tábori postájával kapcsolatban.
A Hadtörténeti Intézet és Múzeumnak van egy tábori postaküldemény gyűjteménye, ott viszont a küldemények tartalmát vizsgálják és nem a postai vonatkozásokat.
Néhány filatelista még a háború alatt írt cikkeket az akkori filatéliai újságokba a tábori postáról. A szocializmus éveiben nem születtek az 1939-1945 közötti időszak tábori postájával foglalkozó cikkek a fenti okok miatt. Napjainkban sem szaporodtak meg a cikkek, tanulmányok a különböző filatéliai újságokban, annak ellenére, hogy mára már szabadon lehet a témáról írni.
Ezért döntöttem úgy, hogy megpróbálom egy terjedelmesebb műben megosztani másokkal is eddigi kutatásaim eredményét, összefoglalni mindazt, amit tudni érdemes, illetve jelenleg tudható a magyar tábori posta történetéről.
Munkámban legnagyobb segítségemre Surányi László: A magyar hadsereg tábori postája I. rész című munkája volt. A II. rész, a szerző halála miatt, már nem készült el. Ez a mű nagyon kevés példányban készült, így manapság szinte hozzáférhetetlen. Viszont ez is tartalmaz hibákat, amiket ebben a könyvben igyekeztem kijavítani.
E munka után is marad még kutatni való az utánam jövőknek. Az 1943-ban bevezetett alakulatokra vonatkozó kódrendszer olyan jól sikerült, hogy az szolgált például a szocialista hadsereg tábori postarendszeréhez is. Ezért ennek teljes iratanyaga, amely megmaradt, ma sem kutatható.
Ennek ellenére, igyekeztem mindent kellő alapossággal és a lehető legmélyrehatóbban bemutatni, leírni és dokumentumokkal illusztrálni. Igaz, néha a terjedelem gátat szabott ennek. A könyv több mint öt évig készült. Nem sorrendben írtam meg a fejezeteket. A már kész fejezeteket az újabb és újabb információk, kutatások alapján átírtam, volt olyan rész, amelyet többször is.
A címben szereplő két évszám kicsit félrevezető lehet, mivel a Magyar Királyi Tábori Postaszolgálat ténylegesen 1939-1945 között működött. Viszont nem szerettem volna kihagyni könyvemből
- az 1938-as rövid időre korlátozódott katonai bevonulás és közigazgatás idején Felvidékről feladott küldeményeket;
- a háború befejeztével tovább használt tábori postai levelezőlapokat;
- a II. világháborúhoz szorosan hozzátartozó, az abban részt vett katonák, fogság alatti levelezését;
- a királyi tábori posta eszközeinek további használatát a demokratikus hadseregben.
Ezért olvasható a címben ezt a két, viszonylag nagyobb időszakot átölelő évszám.
Több mint tíz éve gyűjtöm komolyan a tábori postával kapcsolatosküldeményeket és dokumentumokat. Erre mondhatják, hogy ez nem jogosít fel arra, hogy ilyen dolgozatot írjak a témával kapcsolatban, mert egy élet is kevés a téma megismeréséhez. Ebben biztos igazuk is van. Érzésem szerint, nyilvánosan (cikkek, tanulmányok) senki sem foglalkozik kellő mélységben a témával, talán könyvem elindít egy vitát és az érdeklődés középpontjába kerül a terület vagy esetleg más is kedvet kap az általa megszerzett tudás nyilvánosságra hozatalához, ezzel is bővítve ismereteinket.
Vannak a könyvben olyan fejezetek, amelyekhez filatéliai segítséget nyújtó cikket, tanulmányt egyáltalán nem találtam. Ezeket talán nekem sikerült itthon először feldolgoznom, bemutatnom, kutatásaim és gyűjteményem alapján (bélyegzők osztályozása, munkaszolgálatosok levelezése, orosz hadifogság küldeményei).
Mikor először kerültek kezembe, több mint tíz évvel ezelőtt, tábori postai küldemények, akkor első látásra nagyon egyformának, már-már unalmasnak tűntek. Jó pár évnek kellett eltelnie, mire már megláttam bennük a különböző, olykor nagyon apró különbségeket, érdekességeket.
Az orosz hadifogoly lapokhoz több év kellett, mire egyáltalán rászántam magam, hogy a sok egyforma lap között valamiféle rendszert, különbséget keressek. Viszont mikor már megvolt a kulcs, a rendszer, akkor kitárult előttem ennek a gyűjtési területnek is a szépsége. Már tudtam, mit kell keresni és nézni rajtuk. Sokkal könnyebb lett volna a dolgom, ha megjelent volna már egy olyan cikk vagy bővebb írás, amely eligazít ebben a témában. Remélem, többek közt, ezzel a fejezettel is tudom majd segíteni azt, aki érdeklődik ezen időszak postai dokumentumai iránt.
Talán most már, hogy egy ilyen könyv megjelenik, nagyobb érdeklődés lesz a tábori postai küldeményekkel kapcsolatban. A tapasztalat azt mutatja, hogy amely gyűjtési területeket feldolgoznak és bemutatnak, azok után a gyűjtési kedv is megnő. Talán így lesz ez a II. világháború tábori postájával is.
Kérem, azt se felejtsék el, hogy a könyvben látható küldemények mögött emberek és sorsok vannak. Emberek, akik sokat szenvedtek a háború miatt. De nem csak ők, hanem hozzátartozóik is. Sokan sohasem tértek vissza otthonukba. Ott maradtak a Don-kanyarban, elestek a Kárpátok bércein, az ezeréves határon, hősi halált haltak a budapesti katlanban a kitörés alatt vagy borzalmas körülmények között, nyomorultul pusztultak el orosz fogságban. Sokak sírjára a mai napig nem tudnak hozzátartozóik egy szál virágot sem elhelyezni, mivel azt sem tudják, merre keressék őket.
A könyv olvasása közben gondoljunk rájuk is!

Nyugodjanak békében a Hősök!

Ugyanakkor, szeretnék könyvemmel emléket állítani a sok névtelen tábori postásnak, akik önfeláldozó, lelkiismeretes munkájukkal segítették a harcoló alakulatokat. Róluk, sajnos, sehol sem emlékeznek meg. Hatvan év után igazán eszébe juthatna már a Magyar Postának és azoknak, akik a bélyegkiadásokról döntenek, hogy egy bélyegnapi bélyeggel végre a tábori postásoknak is állíthatnának emléket. Lassan itt az I. világháború kezdetének 100. évfordulója, lehetne a sort az I. világháborús tábori postásoknak emléket állító bélyegekkel kezdeni, aztán jöhetnének a II. világháborús tábori postások is. De lehet fordítva is!
Természetesen nagyon szívesen veszek minden kedves Olvasómtól kritikát vagy megjegyzést, hogy a nyitott kérdéseket minél jobban tisztázni tudjuk. Teszem ezt azért is, mivel én is tévedhetek, illetve tudhatok valamit rosszul. Igyekszem kellő alázattal elviselni a kritikákat.
Könyvemben nem szeretnék részletesen a történelmi háttérrel foglalkozni, mivel elsősorban filatéliai szempontból dolgoztam fel a Magyar Királyi Tábori Posta történetét, de azért némi ismertető szükséges az összefüggések jobb megismeréséhez, illetve, hogy tudjuk, merre jártak katonáink az adott időszak alatt.

Dán János