MAGYAR KIRÁLYI TÁBORI POSTA ÉS POSTAI CENZÚRA

TÁBORI POSTA IV. (61-)

A doni katasztrófa 69. évfordulójára!

A doni katasztrófa 69. évfordulójára!

Könyv kiegészítés 62.

A doni katasztrófa 69. évfordulójára!

Rövid történelmi áttekintés, majd egy érdekes tábori postai levelezőlap bemutatása a 2. magyar hadsereg egyik túlélő katonájától.

A németekkel történt megállapodás értelmében 1942 februárjában mozgósították a szombathelyi III., a pécsi IV. és a miskolci VII. hadtesteket. Megalakították a 2. magyar hadsereget 207 000 fős állománnyal.
Az alakulatokat április 11. és július 27. között szállították ki a szovjet frontra.
A 2. magyar hadsereg 1942 szeptemberében a Don nyugati partján foglalta el állásait. Mivel a front megmerevedett a magyar alakulatok kiépítették állásaikat.
Az álló háború egészen 1943. január 12-ig tartott.
Ezen a napon reggel, kilenc óra negyvenöt perckor a szovjet Voronyezsi Front hadseregei az urivi hídfőnél támadást indítottak.
13-án még folytak a harcok váltakozó sikerekkel.
Január 14-én a scsucsjei hídfőnél is megindult a szovjet támadás. Ezt már nem tudta tartani a 2. magyar hadsereg és ekkor már két helyen is áttörték a szovjetek a frontot. Ezzel kettévágták a 2. magyar hadsereget és félő volt, hogy bekerítik azt.
A katonák harcok közepette megkezdték a visszavonulást. Osztrogozsszk körzetében, az arcvonal mögött próbálták a hadsereget összevonni és rendezni, de ez nem sikerült.
17-én Jány vezérezredes elrendelte a visszavonulást. Ez a mínusz 30-40 fokos hidegben, szállító járművek hiányában, nagyon lassan és nagy ember vesztességekkel járt.
A III. hadtest nagy részét sikerült a szovjeteknek bekeríteni és elfogni.
A hadműveletek február 8-ig tartottak.
A németek újjá akarták szervezni a hadsereget a Dnyepertől nyugatra, de a magyar politikai vezetésnek sikerült elérnie, hogy a 2. magyar hadsereg maradékát, 40 ezer embert, végérvényesen kivonhatták a szovjet frontról és haza szállíthatták Magyarországra.
Becslések szerint 125 – 128 ezer főre tehető a veszteség.
A fogságba esett katonáknak is nagyon kicsi volt a túlélési esélye, mivel 1943. évben volt a legnagyobb a hadifogoly veszteség a szovjet hadifogolytáborokban.

Én a következő érdekes tábori postai levelezőlappal szeretnék megemlékezni a doni hősökről.



1943. 02. 23-án írt és ellenőrzött tábori postai levelezőlap Budapestre küldve. A feladó tábori postaszáma: 229/52. Ez a miskolci VII. hadtest 19. könnyű hadosztályának tábori postaszáma volt. A doni áttöréskor ez a hadosztály Javderovka körzetében állomásozott és innen vonult vissza. A feladó zászlósnak ez volt az első feladott lapja az áttörés óta. A lapon látható az alakulat „Ellenőrizve” bélyegzője, dátummal és az ellenőrzést végző aláírásával. A lapot ellenőrizte a Postai Ellenőrző Központi Iroda (PEKIR) is, ezt a piros színű „ELLENŐRIZVE” bélyegzővel igazolta. Gondolom a 2. magyar hadsereg katonáitól ebben az időben érkezett lapokat fokozottan ellenőrizték, hogy semmi se szivároghasson ki a katasztrófáról. Ennek ellenére a katona nagyon ügyesen közölte a címzettel, hogy mi történt, de erről majd a lap hátoldalánál. A lapon nincs tábori postai keletbélyegző lenyomat. Feltételezhetően elveszett és nem állt rendelkezésre másik bélyegző.



A lap hátoldalán található szöveg:
„1. 1943. II. 23-án.
Édes öcsém!
Ujra kezdem számozni lapjaimat, mivel elveszett az a könyv melyben a sorszámokat vezettem. Legkedvesebb emlékeim a levelek szintén megsemmisültek. Na de ez a háború. Most kezdem újra, mindent előről. Ha megindul a csomag küldés, feltétlenül egy Tintenkulit, és egy üveg tintát küldjél. Mi van az egykémmel? Írjál bővebben. Szeretettel csókol bátyád: Karcsi”


Azt hiszem, ehhez nem kell sokat hozzá fűznöm!

Dicsőség a hősöknek, nyugodjanak békében!

Dán János