Hozzászólás Horváth úr cikkéhez

A PHILATELICA című újságban 2012. decemberében megjelent cikk

Hozzászólás Horváth úr cikkéhez


Horváth úr egy nagyon érdekes borítékot mutat be.
Engedjék meg. hogy én most a saját értelmezésemben járjam körül ezt a borítékot.

A levél útja

1944. december 7-én a vezetőjegyző úr Veresegyházán feladta levelét, feltehetően a postahivatalban és nem levélszekrény útján.
A Magyar Királyi Posta veresegyházi postahivatala még az nap a mozgóposta járattal útnak indította a levelet Budapestre. Itt álljunk meg egy pillanatra.
Horváth úr azt írja, hogy „Minden esetre a küldemény a szovjet térnyerés előtt Vácra ért, ahonnan még Pestre tudták szállítani,”
Amennyiben a Veresegyházi posta, a nála feladott küldeményeit, Vácra továbbította volna közvetlen, akkor a váci kézbesítő postahivatal már másnap kézbesítette volna a küldeményt. Esetleg a másnapi (dec. 08.) szovjet megszállás miatt a levél a váci postahivatalban ragad és a harcok elmúltával kézbesítik azt. A megszálló csapatok dél felöl foglalták el Vácot, ezért Budapest felé 8-án már nem közlekedhettek vonatok. Azt biztosan tudható, hogy a frontvonalon civil küldeményeket, sőt tábori postát sem tudtak átszállítani, egyik irányba sem. Tehát Vácról 8-án már nem tudták volna elszállítani Budapestre a borítékot. Miért is küldték volna Budapestre, hiszen Vácra volt címezve és nem volt akadálya a kézbesítésnek.
Tehát, megállapítható, hogy a levél a „szovjet térnyerés” előtt nem járt és nem is járhatott Vácott.
A levél megérkezett Budapestre a mozgópostával. A levelet betették a Vácra induló járat postazsákjába. Indítanák a járatot, amikor jött a hír, hogy Vác felé nem lehet már vonatot indítani, mert a Vörös Hadsereg katonái már elfoglalták Vác felé a vasúti pályát, majd Vácot is.
A postazsák lekerült a mozgóposta vagonról és pár napig várakozott, hátha fordul a hadiszerencse és el lehet indítani a járatot.
Ez a kedvező fordulat nem következett be, ezért a zsákot felbontották és a küldeményeket ellátták „POSTAFORGALOM SZÜNETEL VISSZA A FELADÓNAK!” feliratú bélyegzővel és elindították azokat vissza a feladók címére.
Igen ám, de a vezetőjegyző úr nem írt feladót a küldeményre és erre a felvevő postai alkalmazott sem hívta fel a figyelmét, az érvényben lévő cenzúra előírásoknak megfelelően. Erről még a későbbiekben bővebben lesz szó.
Ezért a levelet átadták a címnyomozóknak, akik december 19-én felbontották, megállapították a feladó kilétét és piros tintával a boríték hátoldalára felírták azt. Ezután hivatalosan lezárták a borítékot egy zárószallaggal.
Idő közben (dec. 11.), Veresegyházát is megszállták a szovjet megszálló erők, ezért a küldeményt már a feladónak sem tudták visszaküldeni. A küldemény bekerült a raktárba, ahol szerencsésen átvészelte Budapest ostromát. 1945 márciusában, a postaforgalom megindulását követően a levél kikerült a raktárból és elindították Vácra. Ekkor, 1945 márciusában érkezett először Vácra a küldemény és ekkor került rá a vörös színű, ötágú csillag alakú bélyegző. Majd valószínű kézbesítették, erre utaló jelzés nem található a borítékon.

A tarifa

A levelet három darab 20 filléres Szentkoronás bélyeggel bérmentesítették, ez 60 fillér díjat jelent. Sajnos, a boríték bel tartalma nem maradt meg, de a lerótt díj alapján biztosan állíthatom, hogy a bérmentesítés tarifahelyes.
Amennyiben megnézzük a levél feladásának idején érvényben lévő díjszabást, azt láthatjuk, hogy a vidékre küldött levelek díja 20 gramm és 250 gramm súly között, 60 fillér. Feltételezhető, hogy a levél nehezebb volt, mint 20 gramm, ezért került rá a három darab 20 filléres bélyeg. Egy A4-es lap súlya 4-5 gramm, tehát ha a borítékba 3-4 darab A4-es lapot tett a feladó, plusz a boríték súlya, már biztosan meghaladja a 20 grammot, így teljesen tarifahelyes a díjazás.
A fentiek alapján szó sincs önkényes tarifaemelésről, hanem a postai alkalmazott helyes díjazásáról az akkor érvényben lévő díjszabásnak megfelelően. Kijelenthetem azt is, hogy így a bérmentesítésnek semmi köze sincs a budapesti szükségtarifához!

Cenzúra előírások

1944. szeptember 12-i hatállyal a K.K.M. 217.600 sz. 1944. rendelettel vezették be Magyarországon a belföldi polgári levelezés cenzúrázását. Erre a magyarországi hadműveletek miatt volt szükség. Jelen esetben csak két kitétel érdekes számunkra a rendelet 1. §-ból. Ezek:
- a küldeményekre a feladó köteles nevét és címét ráírni;
- a nem hatósági levelek maximális terjedelme fél ív.
Mint a borítékon látható, a felvevő postai alkalmazott hibázott, mikor feladó feltüntetése nélkül felvette a borítékot, többek közt ezért is kellett címnyomozásra küldeni.
A másik kitétel szerint csak a hatósági levelek tartalma haladhatta meg a fél ív terjedelmet. Erre az előírásra azért volt szükség, hogy a cenzorok ideje ne menjen el a több oldalas magánlevelek olvasgatásával, ellenőrzésével. Mivel a bemutatott boríték hatósági levélnek számít, mind a feladója, mind a címzettje miatt, ezért a tartalma meghaladhatta ezt a terjedelmet. Ez is a helyes bérmentesítést igazolja.

Vörös Csillag

Végül a vörös csillag rejtélye. A Vörös Hadsereg által megszállt országrészben a postaforgalom megindulásával egy időben bevezették a küldemények cenzúrázását. Ennek meglétét változatos megoldású bélyegzőkkel igazolták, jelölték a küldeményeken, ezért ezen időszak alatt nyilt cenzúráról beszélhetünk. Megfigyelhető néhány városban, hogy a cenzúra bevezetése és a postaforgalom megindulása idején, még nem állt rendelkezésre megfelelő cenzúrabélyegző. Mondhatjuk azt, hogy egy szükség cenzúra bélyegzőt használtak az első időben, míg elkészült a végleges bélyegző, attól kezdve már azt használták a nyilt cenzúra időszak végéig. A nyilt cenzúra időszak végének pontos dátumát nem tudom, de az biztos, hogy 1946 januárjában még jelölték a küldeményeken a cenzúra meglétét bélyegzővel. Ezen időszak után már titkosan cenzúrázták a küldeményeket, de a titkosság miatt azt már nem jelölték bélyegzőkkel.
A Horváth úr által bemutatott borítékon található vörös színű, ötágú csillag alakú, posztóból készült bélyegző lenyomat, Vác város szükség cenzúra bélyegzője. Ezt a szükség cenzúra bélyegzőt a Nagy úr által bemutatott küldeményen is láthatjuk. Ez alapján megállapítható, hogy ezt a szükség cenzúra bélyegzőt 1945 márciusában biztosan használták. Ez is azt igazolja, hogy a Horváth úr által bemutatott levél 1945 márciusában érkezett Vácra. Annál is inkább, mivel márciusban indult meg a postaszolgálat Budapesten, tehát hamarabb nem indíthatták volna el a küldeményt Vácra. Később már egy másik, végleges bélyegzőt használtak a cenzúra jelölésére, felirata: Ellenőrizve Vác 1.


A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy mindenképpen egy érdekes és izgalmas postatörténeti dokumentumot mutat be Horváth úr, kiegészítve a Nagy úr által bemutatott küldeményt. Ezért állítom azt, hogy a „magyarországi hadműveletek időszaka” egy nagyon érdekes, sokrétű, izgalmas, ritkaságokkal teli és még kellően fel nem dolgozott időszaka postatörténelmünknek.

Irodalom jegyzék:

Dr. Nagy Ferenc: A Budapesti, majd Pestkörnyéki szükségtarifa története, 1945. március 2. - május 1. Philatelica 2012/1.

Gazda István: Postai cenzúra Magyarországon – III. rész A II. világháború alatti cenzúrák Philatelica 1990/1.

Dán János, Budapest