Adalékok a hiperinflációs időszak postaforgalmához

A SZABOLCSI BÉLYEGÚJSÁG-ban 2013 decemberében megjelent cikk

Adalékok a hiperinflációs időszak postaforgalmához

Egy érdekes boríték útjának megfejtése

Érdekes és különleges boríték megfejtéséért fordult hozzám barátom, Hodobay Andor. A borítékon sok bélyegző és felirat látható, látszólag nagy össze-visszaságban.
Elsőre az ember elvész a sok bélyegzőben, kell, egy kis idő mire megpróbálkozhat a megfejtéssel.
Ehhez szükség van néhány dátum ismeretére.
Az 1945. májusi időszak a hazai postaforgalomban még eléggé zavaros időszak volt.
A belföldi postaforgalom működtetése komoly nehézségekbe ütközött, külföldi levél kicserélés még nem működött. A postai levél kicserélő szolgálat Csehszlovákiával 1945. október 8-án kezdődött meg. Jugoszláviával korábban, augusztus 6-án.


1. A levél címoldala

A levelet 1945. május 30-án vette fel a Szolnok 1. számú postahivatal, ezt igazolandó keletbélyegző lenyomattal látta el a borítékot. A levelet Pozsonyba címezték egy honvédnek, akinek ez volt feltehetően az utolsó ismert tartózkodási állomása, abból az időből, amikor még tudott szeretteivel levelezni. Ez a levelezés még 1944. november 4. előtt történt, mert ekkor a Vörös hadsereg elfoglalta Szolnokot, így a levelezés megszűnt az ország magyarok által ellenőrzött részével. Emiatt már nem kaphattak hírt a katonától.
A levelet a postahivatal felvette, annak ellenére, hogy a postaforgalom Csehszlovákiával még nem indult meg, sőt a díjszabásban még nem szerepelt külföldi tarifa. Akkoriban nem volt ritka, a hivatalok felvettek olyan belföldre szóló küldeményeket, amelyeket a felvétel időpontjában még biztosan nem tudtak továbbítani vagy kézbesíteni. Kellett a pénz a posta üzemeltetésére. Ismerek több levelet, amelyeket olyan belföldi címre küldtek, ahova a felvétel idején még nem volt postai kapcsolat, majd mikor ez megtörtént, továbbították a levelet. Külföldre szóló levéllel ez ideig még nem találkoztam, ez az első ilyen.
A szolnoki postatiszt a levelet felvette, “levél vidékre 20 grammig” díjtételt alkalmazva, az 1 pengő feladási díjat kézpénzben beszedte. A díj beszedését körbélyegzővel és ceruzás 1.- felirattal igazolta. A körbélyegző felirata “POSTA HIVATAL – Pénzben - Beszedve – Szolnok”.

2. A levél hátoldala

A küldemény díjazása teljesen érthetetlen, mert egy külföldre küldött levelet belföldi, vidékre szóló bérmentesítéssel díjaz. Pozsony, Felvidék visszatérésekor a szlovákoknál maradt ez a háború folyamán nem változott. Elképzelhető, hogy a felvevő postatiszt nem állt hivatása magaslatán és tévesen díjazta a küldeményt. Ennek talán ellent mond, hogy a küldeményt nem tudták továbbítani, tehát a postának lett volna lehetősége és ideje a feladónak visszaküldeni a küldeményt, vagy a téves díjazás miatt pótdíjat beszedni, hiszen a feladó neve, címe a boríték hátoldalán megtalálható volt. A rovatolónak vagy az ellenőrnek észre kellett volna vennie, hogy a levél erősen alul bérmentesített. De talán pont ez teszi érdekessé és különlegessé ezt a küldeményt, mert akkor vett fel továbbításra a postahivatal egy külföldre szóló levelet, amikor a díjszabásban külföldi tarifa nem is szerepelt a posta pedig nem szállított egyáltalán külföldre küldeményeket. Azt hiszem a díjazásra nem fogunk tudni ésszerű magyarázatot találni, annak miértje az idők homályába vész örökre.
A levelet Szolnokon cenzúrázták, ezt bizonyítja a szolnoki cenzúrabélyegző.
Ezek után a levél, továbbítási lehetőség hiányában a Szolnok 1 postahivatalban várakozott egészen addig, amíg Jugoszláviával a postaforgalom ismét megindult (1945. augusztus 6.). Ekkor a levelet továbbították Jugoszláviába, Belgrádba.

3. A belgrádi cenzúrabélyegző

A levél megérkezett Belgrádba, ezt bizonyítja a belgrádi cenzúrahivatal téglalap alakú bélyegzője, amelynek felirata “CENZURISANO – BEOGRAD – Vojni Censor B”.
Mivel Belgrádban nem használtak érkezési bélyegzőt, ezért nem tudható, hogy mikor érkezett pontosan oda a levél. Ezt a típusú cenzúra bélyegzőt 1945. június és november között használták, tehát az augusztusi érkezés Belgrádba logikusnak tűnik.
A levelet Jugoszláviából továbbították Csehszlovákiába, mivel ekkor már a két ország között volt postaforgalom, ezért küldte a magyar posta a levelet oda. Ekkor még bizonytalan volt, hogy Csehszlovákiával mikor indul meg a postaforgalom. Mint látható, jól döntöttek a magyar postások, mert a levél korábban megérkezett Pozsonyba, mint ahogy a két ország közötti megállapodás létre jött volna.
Azt, hogy milyen útvonalon szállították a levelet Jugoszláviából Csehszlovákiába, lehetetlen rekonstruálni. Elképzelhető, hogy Magyarországon keresztül, de lehetséges más útvonal is.

4. A pozsonyi érkezési bélyegző

Az biztos, mivel az érkezési bélyegző igazolja, hogy a levél 1945 szeptemberében Pozsonyba érkezett. Előbb, mint ahogy a postai kapcsolatok helyreálltak volna Magyarország és Csehszlovákia között. Sajnos a bélyegzőben a pontos nap olvashatatlan. Itt “ismeretlen” jelzővel vagy bélyegzővel látták el a borítékot.
Azt sajnos nem tudom megállapítani, hogy a bélyegzőt vagy a jelzőt tették rá Pozsonyban.

5. A prágai érkezési bélyegző

Pozsonyból a borítékot Prágába irányították, feltehetően azért, mert még mindig nem volt postai kapcsolat a két ország között (érkezési bélyegző 1945. szeptember 24).
Itt ismét “ismeretlen” bélyegzőt vagy jelzőt tettek a borítékra, majd kis ideig Prágában várakozott a boríték. 1945. október 8-tól ismét megindult a postaforgalom Csehszlovákia és Magyarország között, Ekkor Prágából visszaküldték Magyarországra, Szolnokra a küldeményt. Csehszlovákiában a címet kék színű postairónnal áthúzták és “retour Szolnok” felirattal látták el.
A levél hosszú és viszontagságos út után visszaérkezett a feladási postahivatalba, Ezt igazolja a hátoldalon látható szolnoki érkezési bélyegző, amelyen a dátum olvashatatlan. Ezek után a levél kézbesítésre került a levél feladójának.
A levelet nem portózták, pedig novemberben egy ilyen levél feladási díjjá 240 pengő lett volna, a portó díj ennek duplája.
Ez a levél a kor postásainak lelkiismeretességét, áldozatkészségét, szakma szeretetét és tisztességét bizonyítja. A boríték annak ellenére, hogy ilyen hosszú utat járt be a mai napig kitűnő állapotban van, hajtás gyűrődés nincs rajta.
Ez a küldemény érdekes adalék a kor postatörténetéhez, ugyan akkor egy különlegesség is, a külföldre szóló levél felvétel miatt a külföldi postaforgalom megindulása előtt. Valamint bizonyíték arra, hogy lehetett olyan országba is küldeni küldeményt, amellyel nem állt Magyarország még közvetlen postai kapcsolatban.
Köszönöm Hodobay Andornak, hogy ezt az érdekes küldeményt bemutathattam.

Dán János