Észt lyukszalagos szükség bélyegek és azok magyar vonatkozása 1991-93.

A BÉLYEGVILÁG című újságban 2013 szeptemberében megjelent cikk

Észt lyukszalagos szükség bélyegek és azok magyar vonatkozása 1991-93.


A bélyeggyűjtő azt gondolná, hogy ha, valamilyen bélyeg ritkaságról, érdekességről van szó, az csak valamilyen régi 100-140 éves bélyeg vagy ahhoz kapcsolódó dolog lehet.
Pedig a valóság ezt cáfolja. Nem is kell olyan messzire menni az időben, hogy érdekességet, különlegességet és ritkaságot találjon a gyűjtő. Elég csak a legutóbbi nagy európai politikai, állami és területi átrendeződés idejéig visszamenni, a kilencvenes évek elejére.
A szovjet birodalom és területi fennhatóság felbomlásával nagyon sok érdekes, máig igazán még fel nem dolgozott, filatéliai különlegesség került felhasználásra. Ilyenek például, az átmeneti időszakban két ország bélyegeinek párhuzamos használata.
Az észt posta 1991-ben a bélyeghiány pótlására egy egészen egyedi megoldást választott. Szükség bélyegeket gyártott számítógépes lyukszalagra! Természetesen, lehet vitatkozni, hogy ezek a kilyuggatott papír csíkocskák bélyegek vagy sem, minden esetre annak a kritériumnak megfelelnek, hogy levélpostai küldemények bérmentesítésére szánták, gyártották és használták fel azokat, igaz tetszetős kép, ábra nincsen rajtuk.

1991-et írunk, a szovjet medve kapzsi, szőrös mancsát éppen levette a balti államokról, így a kis Észt országról is. A 46 éves megszállás véget ért, Észt ország ismét önálló, független állam lett. Az észt posta 1991. október 1-én, kiadja első önálló bélyegét, amelyet nyugat Európában nyomtatnak. Addig, különböző értékbélyegzőkkel oldották meg a már észt felségjelű bérmentesítést, illetve párhuzamosan használtak még szovjet bélyegeket is egészen 1993. július 1.-ig.
1991. december 16-tól az új díjszabásban a külföldi küldemények díja jelentősen megemelkedett, ezt már nagyon nehéz lett volna az akkor forgalomban lévő bélyegekkel leróni. Hiszen az Észt legnagyobb névértékű bélyeg 2,50 rubel, míg a szovjet legnagyobb névértékű bélyeg 5.- rubel volt. Az új díjszabásban pedig már 104,70 rubeles díjat is fel kellett volna ragasztani bélyegben. Ennyi bélyeg már bajosan fért volna el a küldeményeken, igaz a filatelista szíveket megdobogtatta volna egy ilyen szépen teli ragasztott küldemény.
Tehát valamilyen módon meg kellett oldani a külföldre menő küldemények bélyeg ellátását, mégpedig sürgősen.
Tartu postahivatalában is nagy szükség volt ilyen új bélyegekre. A fő gond a tartui egyetem volt, mivel Ők dokumentációkat cseréltek más külföldi egyetemekkel és ezt postai úton bonyolították. (ne feledjük, az évszám 1991, az e-mail és a csatolmány még gyermekcipőben jár)
A dokumentációk meglehetősen súlyosak, 500-1000 gramm, vagy 1000-2000 gramm közöttiek. Ezeket a küldeményeket nyomtatványként légipostán és ajánlva adták fel.
A díjuk ezért 3,60 + 61,60 vagy 3,60 + 104,70 rubel volt.
Tartu postakerület igazgatója, Jaan Ojaste, ezért 1991. december 17-én az Észt posta főigazgatójának, Ants Litvinov, ajánlatot tett a probléma megoldására.
Az ajánlat a következő volt: helyi bélyeg gyártása computer segítségével és 1991. december 18-án forgalomba bocsátása. (tehát már másnap!!)
A gyártás és kibocsátás ötletét még, az nap megkapta a főigazgató, a helyzet súlyosságát mutatja az is, hogy még azon a napon hivatalosan jóvá is hagyta.
Ez a jóváhagyás nem tartalmazott semmilyen korlátozást a felhasználásra.

1. Helyi levél lyukszalag bélyeggel, kiegészítő bélyeggel és kiegészítő gépi bérmentesítéssel. 1992. 03. 21. Világoskék színű csíkon, első kiadott Észt bélyegekkel

2. Tartu Obszervatórium

Mikor a jóváhagyás megérkezett, a tartui postaigazgatóság szerződést kötött a tartui csillagvizsgálóval a lyukszalagos bélyegek előállítására.
A Tartu Obszervatórium és Csillagvizsgáló, 21 km-re-délre feküdt Tartutól, Töravere mellett. A csillagvizsgáló teleszkópjához egy computer és egy perforáló gép is tartozott. Ezekkel a gépekkel dolgozott Maire Maasik.
A computer egy EC 1010 típusú Videoton gyártmányú kis computer volt, míg a perforáló gép egy CP37 típusú MOM Budapest által gyártott gép.
Tehát itt a magyar vonatkozás, amit ígértem. Lehet, hogy ezek a bélyegek Hungarikák? (persze ez csak vicc volt)

3. Videoton EC 1010 kis számítógép

A perforáló géppel lukakat lehetett papír csíkra lukasztani és ez által betűket és számokat a csíkra, írni.
A csillagvizsgálóban három féle színű papír volt raktáron: fehér, világoskék és kék (sötétkék), ezért készültek ebben a három színben a szükségbélyegek, Maasik úr elmondása szerint. A papír csíkok tekercsekben voltak, szélességük egységesen 25 mm volt. A szalagra, lyukasztásos módszerrel került rá az érték.
Egy papírtekercset 10 részre osztottak, és minden 10. rész egy római számot kapott I-X-ig. Minden római számot 20 bélyeg követett azonos névértékkel, majd minden érték után következett egy szám 1 – 20-ig. Így minden tekercsen 200 azonos névértékű lyukszalag bélyeg volt.
A jobb megértés érdekében leírom, hogy- hogy nézett ki egy tekercs.
Tehát: I. 3,60 1 3,60 2 3,60 3 ………..3,60 20 II. 3,60 1 3,60 2 ……..3,60 20 III. 3,60 1 3,60 2 ……………. X. 3,60 1 3,60 2 ……… 3,60 20
Mivel ez így önmagában még nem tükrözte, hogy ez egy hivatalos kiadás, illetve a hamisítók dolgát nagyban megkönnyítette volna, így a kiadó Tartu postahivatal „f” betűjelű bélyegzője került rányomásra, a rubel és kopek érték közé, a tizedesvesszőre, bíbor színű bélyegző festékkel. Ezen bélyegző lenyomaton a dátum minden esetben a kiadás dátuma 1991. 12. 19. (19129100) A bélyegző lenyomat átmérője 30 mm. A bélyegző lenyomat még azt is megmutatta, hogy melyik postaigazgató felügyeli és regisztrálja a speciális kiadást.

4. Posta tiszta lyukszalag bélyeg sötétkék színű csíkon

Az első sorozatot 1991. december 19.-én állították elő, tehát nem sikerült a tervezett 18.-i forgalomba helyezés.
Az első sorozat elkészültéről, faxon értesítették az Észt posta főigazgatóját, melyben az azon a napon előállított mennyiségek is szerepeltek.
3,50 – 4000 db., 4,50 – 17,50 – ig (8 érték) egyenként 500 db., 18,60 – 104,70 – ig (7 érték) egyenként 200 db. Csík színekre nincs utalás.
A magasabb értékeket kizárólag csak Tartu postahivatalaiban hozták forgalomba, viszont a kisebb értékeket Tartu körzet más postahivatalaiban is. (Elva, Karevere, Nöo, stb.)
Az biztos, hogy a magasabb értékeken itt a 61,60 és 104,70 rubeleket értik.
Felhasználni általában csak a névérték részt használták, a sorozatszámot és sorszámot a helyspórolás érdekében levágták. Léteznek levelek sorszámmal a névérték előtt és után is. Római számos, sorozatszámos névérték nagyon ritka.
1991. december 19. elvileg az első felhasználási nap volt, de ilyen dátummal küldemények nem ismertek. Hivatalos FDC (első napi boríték) sem készült. Az első felhasználási dátum 1991. 12. 20. fehér színű csíkon, 1991. 12. 24. világoskék színű csíkon. Az én gyűjteményemben, 1991. 12. 31. sötétkék színű csíkon, levél van.



5. 1991. 12. 31.-én feladott ajánlott légi levél, sötétkék színű csíkon, szovjet és észt bélyegekkel kiegészítve, 10. sorszámmal a névérték után

Az első időszakban még sok használatlan, „posta tiszta” példány került ki a postákról, darabokban, de egész komplett sorozatok is.
Azért tettem idéző jelbe a posta tiszta szót, mivel itt a posta tiszta bélyeg már eleve le lett bélyegezve, (eredetiséget bizonyító bíbor színű bélyegző) használtságát, csak a második, fekete színű bélyegző jelenti.
A Tartu-i postahivatalok, árusították ezt a kiadást un. emlék garnitúrában is (souvenir sets), amely barna papírra ragasztva tartalmazta az adott színű teljes sort. (16 érték)
A vásárlás olyan méreteket öltött, hogy a főigazgató, Ants Litvinov, 1992. január 8.-án telefonon Jean Ojasténak megtiltotta január 9.-től a lyukszalag bélyegek posta tiszta árusítását, azokat ettől a dátumtól kezdve csak küldeményekre lehetett ragasztani.
Az biztos, hogy ezt a tiltást nem tartották be következetesen, így a posta tiszta példányok eladása egészen január 15.-ig folytatódott.
A tiltás pontos oka nem tisztázott, de valószínűsíthető, hogy a filatelisták túlzott felvásárlásának és későbbi spekulációnak akartak gátat szabni.
1992. január 12-től a bíbor színű ellenőrző bélyegző átkerült a csillagvizsgálóból a Töravere-i postahivatalba. Ettől kezdve ez a postahivatal felügyelte az előállítást.
A postahivatal vezetője Vaike Lillepalu volt, a bélyegzőt pedig Herma Ojaste előadó őrizte.
1992. március 14.-én befejeződött a lyukszalagos bélyegek előállítása.
1992. március 16.-án az Észt posta új belföldi és külföldi díjszabást vezetett be, ezzel egy időben új, immár nem lyukszalagos bélyegek, kerültek kiadásra.
Belföld (E=1 rubel) ajánlott (R=10 rubel), Európa (I=20 rubel), Tengerentúl (A=40 rubel). Ettől az időtől kezdve a lyukszalagos bélyegek már nem voltak tarifa helyesek.
Hivatalosan 1992. június 20.-ig a posta még árusította (küldeményre ragasztva) a szükségbélyegeket.



6. Lyukszalagos szükségbélyeggel, kiegészítő bélyeggel és kézpénzzel bérmentesített levél 1992. 03.15. Lyukszalag bélyeg sötétkék csíkon 7. sorszámmal a névérték előtt

A kiadott darab számokat pontosan nyilvántartották, így ismerjük azokat. Sajnos, az nem tudható, mennyi emlék garnitúra készült, így nem állapítható meg, hogy mennyi szükség bélyeg került tényleges postai felhasználásra, illetve mennyit semmisítettek meg.
A mellékelt táblázatban látható a darab szám, a különböző színű kiadásoknál. Mint látható legkevesebbet a világoskék kiadásból adtak ki.

Érték    Fehér    Világoskék   Kék
Rubel    db.        db.             db.
3.60.    7114    1032           2920
4.50     5377    1010           1800
4.80     5445      940           1600
6.00     3188      331             570
8.00     2797      340             410
9.00     3181      390             608
11.00   1710      555             805
16.00   2200      400             480
17.50   3099      475             200
18.60   2439      380             400
22.00   1538      520             680
26.70   2140      255             410
33.60   1940      290             172
37.50   2000      359             163
61.60   2159      270             170
104.70 1780      250             180
Össz:  48107    7797         11568


Ettől kezdve már csak privát felhasználás volt érvényben 1/10 névértékben, ez vonatkozott az összes többi rubel értékű észt bélyegre is.
1993. május 4.-én hozott rendelettel elrendelték, hogy 1993. július 1.-től az összes rubel értékű bélyeg, rubeles gépi bérmentesítés és a tartui kiadású lyukszalagos szükségbélyeg tovább már nem használható, felhasználásukat érvénytelenítették.
Ez után, a még készleten lévő szükség bélyegeket és emlék garnitúrákat a posta megsemmisítette.
1993. július 1.-én Észt országban az addig használt rubel helyett bevezették az Észt koronát. Ekkor új bélyegeket bocsátottak ki, már az új korona névértékben. Ezzel már pénzében is önálló álammá lett Észt ország.

A lyukszalagos bélyeget, mint általában az ilyen különlegességeket, elsősorban filatelisták használták fel. Így nagyon sok, a nem korrekten futott levélen felhasznált alkalmazás. (filatelista levelek, általában a barna színű borítékok ilyenek)
Az igazán futott levelek nagyon ritkák, ezért a katalógusok is jelentős felárral árazzák.
Nagyon ritkák még, az egynél több szükség bélyeg felhasználások egy küldeményen. Ha díjkiegészítésre volt szükség azt inkább bélyeggel oldották meg, vagy kézpénzben rótták le a hiányzó díjat. Tehát a vegyes bérmentesítésű (bélyeg – szükségbélyeg) küldemények sem ritkák.

7. Több szükség bélyeg felhasználás egy küldeményen

8. A legnagyobb névértékű lyukszalag bélyeg értéklevélen, 104,70 rubel, kiegészítő bélyegekkel. 1992. 04. 25. Fehér színű csíkon

9. Emlék garnitúra (souvenir sets) az öt legnagyobb értékkel fehér színű csíkon

Dán János

Forrás: www.stampi.ch
Észt posta által 2005-ben kiadott bélyeg katalógus