Hozzászólás “Dr. Nagy Ferenc: Az 1944-es budapesti ostromgyűrű bezáródásának postatörténeti dokument

A BÉLYEGVILÁG-ban 2018 februárban megjelent cikk

Hozzászólás “Dr. Nagy Ferenc: Az 1944-es budapesti ostromgyűrű bezáródásának postatörténeti dokumentumai” című cikkéhez


Érdekes cikk jelent meg a Bélyegvilág 2017/12. számában “Postatörténet decemberben” rovatban a fenti címmel. Érdekes, mert sajnos a hadműveleti időszak küldeményeit kevesen gyűjtik, így a téma eléggé elhanyagolt, holott ritkaságában, különlegességében és érdekességében felveszi a versenyt a magyar filatélia bármely időszakával.
Sajnos a cikkben pár adat és megállapítás felett már eljárt az idő, így nem fedi a mai tudásunkat és az akkori történéseket.
Mindjárt a cikk elején azt olvashatjuk, hogy a körbezárt városban 70 000 magyar és német katona esett csapdába. Gosztonyi ezt a számot Pfeffer-Wildenbruch (német csapatok főparancsnoka a budapesti csata idején) jelentéseiből vette át. Ehhez képest a legújabb kutatások szerint 79 000 magyar és német katona rekedt a gyűrűben december 24-én. Nagy úr szerint a gyűrű december 24-én zárult be, ezt a megállapítást szintén Gosztonyi Péter könyvére alapozza. Gosztonyi könyve 1969-ben jelent meg, ráadásul az emigrációban. Tehát nem volt lehetősége a magyar levéltárakat kutatni, a szovjetekről nem is beszélve. A megjelenés óta eltelt idő miatt ennek a könyvnek nagyon sok megállapítása elavult, többek közt ez a dátum is hibás, mert a gyűrű ténylegesen csak december 26-án reggel zárult be teljesen és véglegesen.
Az sajnos nem derül ki a cikkből, hogy milyen forrásra alapozza Nagy úr azt az állítását, hogy december 22-e volt a postaszolgálat 1944-es utolsó budapesti munkanapja. Annál is inkább, mivel saját maga is leírja, hogy december 23-i bélyegzésű küldeményeket is ismer. Ha pénteken dolgoztak utoljára a postások, akkor kik használták a bélyegzőket szombaton? 22-e pénteki nap volt, ekkor még 6 napos munkahét volt érvényben ezért biztos, hogy szombaton (23.) nyitva volt a budapesti postahivatalok többsége, hiszen a tömegközlekedés csak 25-én állt le teljesen. 24-én estig közlekedtek a buszok és villamosok, 25-én délelőtt még járt a Kossuth tér és a Batthyány tér között a dunai kishajó és este ment az utolsó HÉV járat Szentendrére lesötétítve, tele menekültekkel.
Nagy úr fenti, utolsó munkanapra, vonatkozó megállapítását cáfolja Surányi László: Egy rejtély megfejtése (Filatéliai Szemle 1985/02.) című cikke is, amelyben Surányi úr leírja, hogy 1944 december 23-án szünt meg a postaforgalom Budapesten.
Ezek szerint megállapítható, hogy a budapesti postaszolgálat utolsó munkanapja 1944. december 23-a volt.
Egy másik állítás amely nem pontos a cikkben, hogy a hadihelyzet miatt a postakocsik közlekedése 22-én megszünt, nyugatról is. Sajnos itt sem említ a cikk szerzője forrást.
December 23-án elfoglalják a szovjet csapatok Székesfehérvárt és elérik a Bicske-Herceghalom-Bia vonalat, ezzel elvágva a vasúti összeköttetést Budapest és Bécs között. Ettől kezdve már csak a kisebb teljesítményű esztergomi vasútvonal maradt szabadon. 24-én a kora esti órákban az előre nyomuló szovjet páncélosok kilőtték az Esztergomból Budapestre tartó utolsó (menetrend szerinti) vonatot Piliscsév megálló előtt. Tehát 24-én délután szűnt meg a vasúti összeköttetés és vele a mozgóposta közlekedés is és nem 22-én.
A fentiek alapján 23-án délelőtig még érkezhettek mozgóposta kocsik a Bécs-Budapest vonalon, 24-én délutánig pedig az Esztergom-Budapest vonalon. Persze a 23-án reggeltől Budapestre érkezett postazsákok már valószínű a pályaudvaron vészelték át az ostromot, így azokat nem is érkeztette egy postahivatal sem.
Itt bemutatok egy 1944. december 22-én 12 órakor Komárom 1. számú postahivatalban feladott ajánlott levelet, amelyet a XII. kerületbe címeztek. Ezt a levelet 1944. december 23-án, tehát másnap szombaton, érkeztette a Budapest 2. számú postahivatal (II. Bp. Fő u. 6.). A borítékot valószínű még aznap, 23-án kézbesítették, de az is elképzelhető, hogy a postahivatalban vészelte át az ostromot és csak a budai postaforgalom megindulása után kézbesítették. Erre utaló jelzés nem található a küldeményen.

1944. december 22-én Komáromban Budapestre feladott levél és a hátoldalon a budapesti érkezési bélyegző 1944. december 23-i dátummal.

Tehát a Nagy úr által bemutatott ajánlott levelezőlap a Bécs-Budapest vasút vonalon december 21-ről 22-re virradó éjszaka érkezhetett Budapestre, az általam bemutatott ajánlott levél 22-ről 23-ra virradó éjszaka érkezett Budapestre, feltehetően az Esztergom-Budapest vasút vonalon. Ez viszont azt jelenti, hogy a Nagy úr által említett utolsó “még átcsúszott postavagon” után is volt mozgóposta forgalom biztosan 23-án délelőttig, de érkezhettek még 24-én délutánig is zárlatok vonattal Budapestre.
Remélem, a jövőben előkerülnek még újabb küldemények 1944. december 23-i érkezési vagy feladási bélyegzővel a fentiek igazolására és pontosítására.
Az biztos, hogy a hadműveleti időszak filatéliája még sok felfedezni való újdonságot és érdekességet rejteget. Ugyanakkor kitűnő eszköz ahhoz, hogy a korszak történéseit dokumentumokkal is alátámassza ezzel is pótolva az akkor elveszett és megsemmisült iratokat.

Dán János

Felhasznált irodalom:

Ungváry Krisztián: Budapest ostroma Corvina 2013.