Postaforgalom az 1956-os forradalom időszakában és a menekültek levelezése

A SZABOLCSI BÉLYEGÚJSÁG-ban 2017 decemberében megjelent cikk

Postaforgalom az 1956-os forradalom időszakában és a menekültek levelezése

Az 1956-os forradalom hatvanadik évfordulója alkalmából Horváth Lajos a Bélyegvilágban folytatásos cikksorozatot jelentetett meg. Ezt a cikksorozatot szeretném most kiegészíteni pár küldeménnyel és saját kutatásaimmal.
Horvát úr a korabeli újságok cikkeivel próbálta bemutatni a belföldi postaforgalom működését a forradalom alatt a sorozat VI. részében, én ezt most küldeményekkel szeretném még jobban szemléltetni.
A postaforgalom szünetel, de pontos dátumokat nem tudni, hogy mely napokon.
A cikksorozatban bemutatott Magyar Nemzet újságidézetet bizonyítja a következő levél, amelyet 1956. október 18-án adtak postára Kárpátalján (Szovjetunió Vel. Bocskov). A levél (1. kép) még október 23. elött megérkezett Magyarországra, majd az események miatt, valamelyik elosztó postahivatalban (talán Bp. 72.) várakozhatott. Innen a postaforgalom újraindulásakor szállítják a kézbesítő hivatalhoz, amely érkezési bélyegzővel lebélyegzi (Kispest 1. 1956. október 31.) a hátoldalon (2. kép). Feltételezem másnap kézbesítették is.

1-2. kép

A nemzetközi postaforgalomról csak érintőlegesen esik szó, de az biztos, hogy az események alatt szünetel a nemzetközi levélszállítás. Ezt a tényt támasztja alá a következő küldemény, amelyet Romániában, Baile Herculane (Herkulesfürdő) városban adtak postára 1956. október 22-én (3. kép). Az ajánlott levél csak 1956. november 29-én érkezik a Budapest 114. számú postahivatalhoz az érkezési bélyegző szerint (4. kép). Tehát megállapítható, hogy a postai kapcsolat Romániával már november végén biztosan helyre állt.

3-4. kép

Valószínűsíthetően Jugoszláviával is körülbelül ekkor, november végén, állt helyre a postai kapcsolat. A következő ajánlott levelet 1956 december 13-án adták postára Gunja városban (ma Horvátország) és december 23-án érkezett Dombegyházára az érkezési bélyegző szerint (5. és 6. kép).

5-6. kép

A következő küldemény szintén a külföldi levelezés szünetelését szemlélteti 7. kép). A légiposta borítékot New Yorkban adták fel először 1956. december 3-án. December 5-én a reptéri postahivatalnál lebélyegzik a levél hátoldalát és a címoldalon lebélyegzik kétszer a következő feliratú bélyegzővel “RETURNED TO SENDER – SERVICE SUSPENDED” (Vissza a feladónak – szolgáltatás felfüggesztve). Valószínű a feladó visszakapta a küldeményt, erre vonatkozó feljegyzés nem található a borítékon. A légi borítékot ismét, másodszor is feladták 1957. január 4-én. A borítékot ismét lebélyegezték, a két bélyegzés egymásra került. A szolgáltatás szünetelésével kapcsolatos bélyegzéseket áthúzták, amely áthúzás mára már csak halványan látszik. A légiposta boríték most már akadálymentesen eljutott a címzetthez Budapestre. Ezek szerint december elején a postaforgalom az Egyesült Álamokkal is szünetelt, de januárban ez is helyreállt. A levélben a faladó leírja, hogy a táviratot megkapták, ez is bizonyítja, hogy a Távírda a forradalmi események alatt végig zavartalanul és megbízhatóan üzemelt.

7. kép

A Távírdán Forradalmi Bizottság alakult, egy távírdai műszerész volt a bizottság elnöke. Atrocitások itt nem történtek, csak a párttitkárt és a Távírda igazgatóját, Bakos Elemér igazgató elvtársat, nem engedték be az épületbe a forradalom idején.
A forradalom leverése után a műszerész Forradalmi Bizottsági elnököt letartóztatták, de Bakos Elemér igazgató elvtárs közbenjárására nem csukták börtönbe, sőt tovább dolgozhatott a Távírdán.
A Távírda valóban működött. Szabó Lajos mozgópostás, 1957 évben kelt önéletrajzában is ezt írta. A forradalmi események után, minden postás alkalmazottnak új önéletrajzot kellett a személyzeti osztálynak leadnia, amelyet csatoltak a személyi anyagához. Természetesen a forradalom után elsősorban arra voltak kíváncsiak, hogy ki mit csinált a forradalom alatt. Szabó úr a mozgópostán teljesített szolgálatot, de mivel az nem működött, így az ott dolgozókat más postai feladatok elvégzésére osztották be. Így Szabó úr az októberi események időszakában a Budapest 72. számú postahivatalban táviratokat vett fel, majd a november 4-i események miatt pár napig nem tudott munkára jelentkezni. 10-én ismét jelentkezett a mozgópostánál, de az még mindig nem működött, más munkát nem tudtak részére biztosítani, ezért ismét haza ment.
Sajnos az idáig olvasott 56-os postaforgalmat bemutató cikkekben, cikksorozatban a menekültek, disszidáltak (emigráltak) kivándorlás alatti és menekült táborokból való levelezését bemutató küldeményeket nem láthattunk.
Szerintem ez a levelezés szorosan hozzátartozik a forradalom postaforgalmához.
Mivel a postaforgalom nem működött külfölddel, a már Bécsbe kijutottak próbáltak üzenni az itthon maradt szeretteiknek. A követségek futárai rendszeresen jöttek Budapestre és ezek a követségi futárok nagyon sok “cetlis” üzenetet hoztak magukkal, majd átadták a címzetteknek. Egy ilyen “cetlit” mutatok be, amelyet az Ausztrál követségen lévő menekült család írt és az Ausztrál követség juttatott el Budapestre. A “cetlin” tudatják a rokonokkal, hogy szerencsésen megérkeztek, húst keveset, de narancsot, banánt csokit és fügét sokat esznek, valamint megírták a címüket és a telefonszámukat is (8. és 9. kép).

8-9. kép

A Távírda volt az egyetlen, amely a forradalom alatt végig működött és ezen keresztül lehetett a külfölddel is tartani a kapcsolatot. A Bécsbe kiérkező menekültek táviratot küldtek haza. Itt mutatok be egy ilyen táviratot, amelyet november 28-án adtak fel Bécsben és december 1-én kézbesítettek, de előtte már távbeszélőn beolvasták a szövegét a címzettnek (10. kép).

10. kép

A menekültek próbáltak levelet is küldeni. Az itt bemutatásra kerülő ajánlott levelet december 9-én adták fel a bécsi Távírda központi állomásán. Érkezési bélyegző hiányában a kézbesítés ideje nem tudható. A levél érdekes kortörténeti adatokat tartalmaz, mivel a feladó leírja részletesen a határon való átszökést és a kezdeti bécsi napok történéseit (11. kép).

11. kép

A család aztán elindult a messzi Ausztrália felé, de út közben is küldtek mindenhonnan képeslapot. Itt most két képeslapot mutatok be. Az elsőt Salzburgból küldték 1956 december 13-án, amelyben beszámolnak arról, hogy útban vannak Genova felé (12. kép).

12. kép

A második lapot már Genovából küldték, amelyen a tengerjáró hajó látszik, bejelölve a kabin ablakát, amelyben egészen Ausztráliáig, Melbourne-ig utaztak a menekülteket, akik ott kezdtek új életet (13. és 14. kép).

13-14. kép

A táviratot és ajánlott levelet küldő család szerencsés volt, Ausztrália hamar befogadta őket, így nem kellett sokáig, éveket egy menekült táborban tölteniük. A következő légi levelet Ausztriában adták postára 1958. január 29-én a Stockerau-i Ungarische Lager-ből (Stockerau-i Magyar Tábor). A feladó hölgy még ekkor is a tábor lakója volt (15. kép).

15. kép

A Vöröskereszt is kivette részét a magyar menekültek mentésében és ellátásában, ehhez hozzátartozott, hogy a levelezésüket is intézték. A következő küldeményt, amit bemutatok, a svájci Vöröskereszt adta fel 1957 február 8-án, Genfben. Mivel a boríték ablakos és a tartalma már nincs meg, így a rendeltetési hely megállapítása ma már lehetetlen. Viszont a borítékon látható egy egyiptomi cenzúra bélyegző, ezért feltételezhetően a borítékot Egyiptomba címezték. Akkor mi indokolja a magyar kapcsolatot? A borítékon látható egy vörös színű vonalbélyegző, szövege: “SERV. HONGROIS” (magyar szolgálat vagy magyar forgalom). Ezt a bélyegzőt a magyar menekültekkel kapcsolatos küldeményekre bélyegezték (16. kép).

16. kép

De nem csak a svájci Vöröskereszt hanem a többi ország Vöröskereszt szervezetei is kivették részüket a menekültek támogatásában. A következő levél az Egyesült Államokból érkezett Budapestre. A feladó az amerikai nemzeti Vöröskereszt borítékját és levélpapírját használta levelezésre (17. és 18. kép).

17-18. kép

A levelet 1957. január 21-én adták fel a New Jersey államban lévő New Bruswick városából, ahol a Camp Kilmer nevű tábor volt. Ezt a tábort használták 1956 novemberétől 1957. júniusáig 35.000 magyar menekült elszállásolására. Ez egy átmeneti tábor volt, itt gyűjtötték össze a magyar menekülteket, majd innen osztották el az ország minden része felé. A tábor eredetileg katonai tábor volt a II. világháború idején, majd rövid bezárás után a koreai háború miatt újra nyitották 1950 évben. 1955-ben ismét bezárták, majd a magyar menekülteknek nyitották újra. 1958. márciusától ismét a hadsereg vette birtokába, ez a tábor lett az amerikai II. hadsereg főhadiszállása. A levélben beszámol a feladó, hogy december 7-én indult Bécsből és milyen útvonalon érkezett a táborba, ahonnan reményei szerint pár nap múlva kikerül. Ez a levél is egy érdekes kortörténeti dokumentum (19. kép).

19. kép

Ennyi az én szerény 56-os postatörténeti gyűjteményem, aminek a bemutatásával szerettem volna küldeményekkel alátámasztani Horváth úr érdekes cikksorozatát, illetve az ott kimaradt menekültek és Vöröskeresztes levelezést bemutatni ezzel is kiegészítve azt.

Dán János
A Magyar Filatéliai Kutatók Baráti Társasága tagja


Irodalomjegyzék:

Horváth Lajos: 56-os fila és postatörténet VI. rész A belföldi postaforgalomról
Bélyegvilág 2016/06.

Magyar Nemzet 1956. október 30.

Camp Kilmer - https://en.wikipedia.org/wiki/Camp_Kilmer