A külföldi levélforgalmat ellenőrző kártya

Megjelent a Szabolcsi Bélyegújság 2020/1-2. számában

Külföldi levélforgalmat ellenőrző kártya

Ebben az írásomban a cenzúra egyik kevésbé ismert formájáról és eszközéről lesz szó, az ellenőrzőkártyáról.
A cenzúrának sok fajtája van. A leggyakoribb, amikor a feladott küldeményeket ellenőrzik nyíltan vagy titkosan. A ritkább, amikor a feladható levelek számát korlátozzák. Ebben a cikkben ez utóbbiról lesz szó.
A helyszín a 3. Birodalom, és 1944. évet írnak. A cenzúrahivatalok már emberhiánnyal küzdenek, mivel minden hadra fogható férfira szüksége volt a hadseregnek. A 3. Birodalomban előírás volt, hogy minden postai küldeményt cenzúrázni kellett. Nem szúrópróbaszerűen, hanem minden egyes küldeménynek át kellett esnie a tényleges ellenőrzésen. A cenzúrázandó küldemények mennyisége olyan nagy volt, hogy a rendelkezésre álló emberállománnyal már nem lehetett, csak nagyobb fennakadásokkal feldolgozni azokat. A legnagyobb problémát a levelek jelentették, mert azok ellenőrzése sok időt vett igénybe. A birodalomban nagyon magas volt a vendégmunkások száma, s ez már önmagában nagy mennyiségű külföldre küldött levelet jelentett. Ennek a problémának a megoldására született a Reichspostministerium (Birodalmi Postaminisztérium) rendelete (RPM. Nr.14/1944.), amely 1944. február 1 től kezdődően a külföldre küldhető levelek számát havonta kettőben maximalizálta.
Ennek ellenőrzésére egy ún. külföldi levélforgalmat ellenőrző kártyát (Kontrollkarte für den Auslandsbriefverkehr) adtak ki, amelyet 1944 januárjától kezdődően lehetett a lakóhely szerinti Rendőrkapitányságon igényelni. A kártya papírja vízjeles. Nem volt átruházható, azt csak a tulajdonos használhatta. Elvesztés esetén nem volt pótolható, cseréje csak a régi kártya leadása esetén volt lehetséges.



1944. február 10 én Bécsben a Rendőrkapitányságon kiállított, külföldi levélforgalmat ellenőrző kártya. A kártyán szereplő bécsi címen a Magyar Kulturális Intézet (Collegium Hungaricum, Ungarisches Kulturinstitut) működött ekkor, a kártya tulajdonosa az intézet munkatársa volt

A feladási korlátozás 1944. február 1 től lépett életbe, ettől kezdve külföldre csak ezzel az ellenőrzőkártyával lehetett feladni leveleket. A feladást a kártyára bélyegzett postai hely-keletbélyegzővel kellett igazolni. Ettől kezdve levélszekrény útján külföldre levelet feladni nem lehetett, az esetlegesen levélszekrénybe dobott leveleket visszakézbesítették a feladónak, vagy ha ez nem volt lehetséges, akkor megsemmisítették azokat.
Feladáskor át kellett adni a postai felvevőnek a kártyát és a személyazonosító igazolványt, valamint a feladni kívánt levelet. A postai felvevő ellenőrizte a kártyát, hogy arra a hónapra mennyi postai bélyegző van belebélyegezve. Ha nem volt még két, arra a hónapra szóló hely-keletbélyegző, akkor felvette a levelet, amennyiben a feladó már kimerítette a havi két lehetőségét, akkor a felvételt megtagadta.



A bélyegzők alapján jól látszik, hogy az első levelet február 12 én adták fel, az utolsó levelet szeptember 30 án. Az ellenőrzőkártya tulajdonosa nem mindig használta ki a havi kétszeri levélfeladási lehetőséget. Amennyiben a maximális levélfeladási lehetőséget kihasználta a kártya tulajdonosa, akkor egy évig tudott használni egy kártyát

Az ellenőrzőkártya hátoldalára hét nyelven írták fel a legfontosabb tudnivalókat. Ez a hét nyelv a következő volt: német, dán, francia, olasz, holland, svéd és spanyol. Ez is jól mutatja, hogy a Német Birodalomba mely országokból érkezett a legtöbb vendégmunkás.



A kártya hátoldala, hét nyelven a legfontosabb tudnivalókkal

Az ellenőrzőkártyák előfordulása német nyelvterületen is kevéssé gyakori, itthon viszont nevezhetjük nyugodtan nagyon ritkának, mivel Magyarországon nem használtak ilyet. A kártya ára Németországban 10–40 Euro között mozog, állapot, a kibocsájtási helység és a benne szereplő bélyegzők mennyiségének függvényében.
Dán János
Magyar Filatéliai Kutatók Baráti Társasága

Forrás:
Nachrichtenblatt Nr. 3. (1944. január 22.)