Melyik időszakban beszélhetünk „Tábori posta előfutár” küldeményekről?

Melyik időszakban beszélhetünk „Tábori posta előfutár” küldeményekről?

A BÉLYEGVILÁG című újságban megjelent cikk

Tisztelt Bélyegvilág szerkesztősége!

Az októberi számukban megjelent Filep László „Nem, ez nem egy Nagymánya – de érdekes! című cikkével kapcsolatban szeretnék egy félreértést tisztázni.

Melyik időszakban beszélhetünk „Tábori posta előfutár” küldeményekről?

Az októberi Bélyegvilágban Filep László cikkében találtam egy érdekes meghatározást, Tábori posta előfutár. Filep úr ezt a fogalmat a visszatért Felvidéki katonai levelezéssel kapcsolatban alkalmazza.
Nem először, hiszen már több cikkében használta ezt a meghatározást erre az időszakra. (Felvidék visszatérése 1938.)
Először talán próbáljuk meghatározni mi is a tábori posta küldemény.
Minden olyan küldemény, amely tábori postaforgalomban részt vett, tábori postaszámról lett feladva vagy tábori postaszámra lett címezve és ellátták tábori posta jelzéssel. Ezek lehetnek hivatalos, postaszolgálati és magán küldemények. Most a küldemény fajtákra nem térek ki, az esetünkben nem érdekes.
1938-ban a Felvidéki visszatérések alkalmával nem került tábori posta felállításra, illetve mozgósításra. Pedig a visszatérés előre eltervezett és tudott dolog volt, hiszen tudtak visszatérés bélyegzőket is legyártatni. A katonai alakulatok postaforgalmát a bevonuló alakulatokkal együtt mozgó magyar királyi Posta látta el. Így ebben az időszakban még nem beszélhetünk tábori posta küldeményekről. Így előfutárokról sem. A küldeményeket bérmentesíteni kellett, a bérmentetlen küldeményekre beszedték utólagosan a díjakat, azokon tábori posta jelzések nem jelennek meg. Tehát, szerintem ezen időszak postai küldeményei semmilyen kapcsolatot nem mutatnak a későbbi tábori postai küldeményekkel, ezért nem lehetnek azok előfutárai.
Kárpátaljára 1939. március 14-én éjjel kezdi meg hadseregünk a bevonulást. A mozgósítást március 13-án rendelik el. A katonákkal nem vonul tábori posta. A tábori postaigazgatóságot csak március 24-én állítják fel, majd március 26-án rendelik el a tábori posta működését. Kárpátalja visszatérésére hirtelen kerül sor, arra előre nem tudtak felkészülni, így visszatért bélyegzőket sem tudtak legyártatni. A Kárpátalján működő postahivataloknál adják fel a katonák küldeményeiket, a tábori posták felállításáig, amelyre kézzel írják fel a tábori posta jelzést. Ezeket a küldeményeket a posta elfogadja és bérmentetlenül szállítja, majd kézbesítéskor sem szed be pótdíjat.
Ezek a küldemények elsősorban képeslapok vagy sima levelezőlapok. Március 26-tól megkezdik működésüket a tábori postahivatalok, van, ahol pár nap késéssel. Majd egyes tábori postahivatalok folyamatosan működnek egészen 1939 április 20-ig, de volt olyan tábori postahivatal is, amely csak két napig működött.
Véleményem szerint erre az időszakra, 1939 március 15-től 26 – 27-ig, illik az előfutár jelző, nem az 1938-as visszatérésre, mivel szorosan utána már megkezdi működését a tábori posta és a küldeményeken már szerepel a tábori posta jelzés.
Tehát, az ezen 12 - 13 nap alatt keletkezett és tábori posta jelzéssel ellátott küldeményeket nevezhetjük tábori posta előfutár küldeményeknek.
Ezek a küldemények igen ritkák, mivel a bevonulás alatt a nehéz időjárási és terepviszonyok között előretörő honvédjeinknek nem nagyon volt energiájuk még leveleket is küldeni. Értelemszerűen, ezen időszakban a katonáknak küldött küldeményeket nem találunk, mivel az otthoniak még nem tudhatták milyen címre kell címezniük üzeneteiket, így csak a laktanyába tudtak levelet küldeni, de azt csak nagy késéssel kapták meg a bevonulásban részt vett honvédek.

Végül visszatérve a cikkben bemutatott küldeményhez. A levél azért sem lehet tábori posta előfutár, mivel az, hogy katonai személynek lett címezve az önmagában nem igazolja a tábori posta jellegét. A háború alatt nagyon sokáig nem engedélyezik tábori postán keresztüli levelezést a hátországban (Magyarországon) állomásozó alakulatoknak. Először az Erdélyi mozgósítás alatt lehetett a hátországban tábori postán keresztül levelezni, de ott is a már mozgósított, (Román határhoz felvonult) tehát már nem laktanyájukban állomásozó, tábori postaszámmal ellátott alakulatoknak. (1940. május 25. – szeptember 4.) Majd csak 1943. december 1-én kelt rendelettel engedélyezik a hátországon belüli levelezést, akkor is csak heti négy darab tábori postai levelezőlapot adhattak fel díjmentesen, hadtáptábori postahivatalon és nem tábori postán keresztül. Ezeken kívül, továbbra is szabadon levelezhetnek a rendes díjszabásban meghatározott díjakkal. A feléjük irányuló küldemények változatlanul polgári postaforgalmon keresztül, rendes díjszabással küldhetők, így ezeknek a küldeményeknek semmi közük a tábori postához.
Mivel ez a küldemény magánszemélytől lett „küldve” egy hátországban (Magyarország - Sátoraljaújhely) állomásozó katonának, ezért nem tekinthető tábori postai küldeménynek.
Tehát, ez a levél a későbbiekben sem lehetett volna tábori postai küldemény, ezért nem lehet annak előfutára. Arról már nem is beszélve, hogy a túlbérmentesítés miatt inkább tekinthető filatelista küldeménynek, valamint szinte biztosra veszem, hogy tényleges postai forgalomban sohasem vett részt. A postán annyi időt töltött a küldemény, amíg készítője beadta bélyegzésre a postás kisasszonynak, aki azt bélyegzés után visszaadta neki. Erre utalhat a „J” jelzőbetűs bélyegző is.
Ettől függetlenül a boríték érdekes a rajta található bélyegző hiányok és ívszéli kettős fogazású bélyeg miatt.

Dán János