Ritkább mint a "Nagymánya"? III. rész

A SZABOLCSI BÉLYEGÚJSÁG-ban 2019 májusában megjelent cikk

Ritkább mint a “Nagymánya”?

A tábori postahivatalok által használt gumibélyegzők a II. világháború idején

Bizonyára többen felkapják a fejüket a cikksorozat címén. Lehet valami ritkább a tábori posta történetében, mint a magyar filatélia egyik szent Gráljának tartott “Nagymánya” bélyegek?
A Postatörténeti Szakosztály 2013. október 17-én általam tartott gyűjteménybemutatóján szintén felszisszentek a tisztelt gyűjtőtársak, mikor elhangzott ez a cím, de az előadás végére már többen belátták annak valóságtartalmát. Már ebből a rövid bevezetőből is kiderül, hogy a “Nagymánya” bélyegeknek sokkal jobb a PR-ja, sokkal szélesebb körben és régebb óta ismertek, mint a sorozatban bemutatásra kerülő gumibélyegzők. Ezen próbálok a most következő sorozattal változtatni.
A II. világháború ideje alatt háromféle szükség gumibélyegzőt használtak a tábori postahivatalok. A gumibélyegzőket csak különleges esetekben alkalmazták, használatukat a szükség vagy az acélbélyegző alapanyagának hiánya indokolta. A gumibélyegzők gyorsan tönkrementek a nem megfelelő bélyegzőfesték használata miatt, így használatuk csak rövid időre korlátozódott.

3. rész

Nyilaskeresztes tábori postai gumibélyegzők

A nyilaskeresztes tábori postai gumibélyegzőkről az első hivatalos publikáció az előző részben már említett Filatéliai Kurir 1946. februári számában jelent meg, Kostyán Ákos ebben a cikkében csak a bélyegző leírását adta meg, képet nem közölt róla. Majd 65 év halgatás következett, ami a politikai helyzet miatt érthető volt. Ezt a hosszan tartó csöndet a bélyegző körül végül a 2011 évben megjelent könyvem törte meg, amelyben az akkor már ismert három bélyegző lenyomata látható.
Több gyűjtő vélelmezi, hogy ez a bélyegző egy utólagos csinálmány, mivel ez idáig futott küldemény nem került elő ezekkel a bélyegzőkkel. Ennek ellentmond az a tény, hogy a könyv írásakor sikerült megtalálnom a bélyegzők gyártását elrendelő rendeletet (99.732/Elnökség – sz. körrendelet). A rendelet 1944. december 19-én kelt és a bélyegzők gyártójának Altlechner Károlyt (szerződéses honvédségi szállító cég, Bp. Régi Posta utca 11.) jelöli meg. A bélyegzők elkészítésének határideje 1945. február 1. volt. A rendelet szerint a körbélyegzőkön Magyarország címerének a H betűs nyilaskeresztes hungarista jelvényen kell szerepelnie.
A bélyegzőket eddigi ismereteink szerint nem használták a tábori postaforgalomban. Ennek tényleges oka szintén ismeretlen. Feltételezéseim szerint azért nem használták, mert a bélyegzők gyártását december 19-én megjelent rendeletben rendelték el. A gyártó budapesti volt. Budapestet a Vörös hadsereg december 26-án körbezárta. A rövid idő alatt valószínű kevés bélyegző készülhetett el és azok is az ostromgyűrűben rekedhettek. Valószínű az elkészült példányok nagy része megsemmisült az ostrom alatt, esetleg a Vörös hadsereg zsákmánya lett. Tehát a bélyegzők nem tudtak eljutni a felhasználó tábori postahivatalokhoz.
A nyilaskeresztes tábori postai gumibélyegzőkből ez idáig hat különböző betűjelű ismert. Ezek a következők: “rv”, “sb”, “se”, “tt”, “vk” és “vm”.
A hat ismert bélyegzőt három típusra tudjuk osztani. Mivel a bélyegzők mérete közel azonos (30 – 32 mm az átmérő), ezért a különbséget a címer és hungarista nyilaskeresztnél találjuk. Ezek mérete jelentősen eltér egymástól.

1. Kis méretű címer: - a bélyegző kétkörös, ismert betűjelek “sb” és “tt”.

                   

2. Közepes méretű címer: - a bélyegző kétkörös, ismert betűjelek “se” és “vm”.

                   

3. Nagy méretű címer: - a bélyegző egykörös, ismert betűjelek “rv” és “vk”.


A bélyegzők közül kettő gumibélyegző a Postamúzeum gyűjteményében található meg. Ezek a “vm” és a “tt” betűjelű bélyegzők.

     

4. A Postamúzeumban található bélyegzők képei


5. A “vk” betűjelű nyilaskeresztes gumibélyegző tábori postai levelezőlapon


6. Az “se”, “sb” és “rv” betűjelű tábori postai gumibélyegzők lenyomatai papírlapon

Az is elképzelhető, hogy a fent bemutatott bélyegzők a rendelet nyomán rendelkezésre álló rövid idő miatt elkészült próba bélyegzők voltak. Talán ezt támasztja alá a három különböző méretű nyilaskereszt és címer a bélyegzőkön. Mintha majd választani kellene, hogy a három méret közül melyik legyen amelyet végül sorozatban gyártanak. Az biztos, hogy az ostrom miatt a bélyegzőből nem készülhetett sok példány. Elképzelhető, hogy csak ez a 6 mintapéldány készült összesen. Az ostrom magyarázza azt is, hogy a tényleges felhasználás elmaradt. Valószínű a szombathelyi bélyegzőket is azért kellett legyártani, mert ezek a bélyegzők nem készültek el, az alakulatoknak pedig szükségük volt rá. Az pedig végképp nem tudható, hogy a szombathelyi bélyegzőkből miért maradt ki a nyilaskereszt.

Mint a fent leírtakból is olvasható ez a bélyegzés nem egy mindennap előforduló darab. Összesen talán 6-8 ilyen dokumentum ismert ez idáig. Itt is érvényes a ritkább mint a “Nagymánya” kijelentés.

Remélem ebből a kis cikksorozatból mindenki számára már érthető a sorozat címe. Sajnos még most is sokan vannak akik nincsenek tisztában ezeknek a bélyegzőknek a ritkaságával és nagyon alacsony előfordulásával. A szocializmus éveiben nem ennek az időszaknak a postatörténetét kutatták és a filatéliai vonatkozásokat sem dolgozták fel. Ezért van a fejekben még mindig tudatlanság ezen időszak nagyon sok filataéliai vonatkozású érdekességével, különlegességével és ritkaságával kapcsolatban. Sajnos még mindig alulértékelik ezeket a dokumentumokat, pedig páratlan és unikális darabok, bármely tábori posta gyűjtemény legszebb és legritkább darabjai lehetnek.
A sorozatban szereplő bélyegzőket a HUNFILA 2016 kiállításon mutattam be, a zsűri aranyozott ezüstre értékelte, akit érdekel az egykeretes anyag megtekintheti a taboriposta.hu honlapon.

Dán János
Magyar Filatéliai Kutatók Baráti Társasága

Külön köszönet a Postamúzeumnak és Kisfaludi Júlia múzeumigazgató asszonynak, hogy bemutathattam a gyűjteményükben lévő bélyegzők képét!

A cikk sorozatban szereplő bélyegző rekonstrukciók a szerző munkái, kéretik a szerzői jogok tiszteletben tartása.

Felhasznált irodalom:

Kostyán Ákos: A felbomlott magyar haderő tábori postája Filatéliai Kurir 1946/02.

Dán János: A Magyar Királyi Tábori Posta a II. világháborúban 1938 – 1948
A szerző saját kiadása 2011.

Dán János a témához kapcsolódó Facebook posztja a Tábori Postai lapokat gyűjtők csoportban